A fenyőfa a karácsony egyik legjellegzetesebb jelképe. De miért fenyőfa? És miért díszítjük?

Furcsa lehet, de a fenyőfa díszítése nem is olyan régi hagyomány. 
Magyarországon a német származásúak honosították meg a őket. Brunszvik Terézt, az első hazai óvoda megalapítóját a karácsonyfához is előszeretettel köthetjük, ugyanis Ő volt az, aki az első óvodában először felállította a feldíszített csodákat, mégpedig 1824-ben. 

Az elsők között van még Podmaniczky Frigyes édesanyja, Noszticz-Jäckendorf Elza grófnő is, aki szintén arról a bizonyos német tájról érkezett hozzánk, és 1828-ban szintén karácsonyfát állított. 

Magyarországon egyébként 1554-ből származó történelmi jegyzetek szerint, a karácsonyfa akkoriban nem volt más, mint a földesúrnak beszállított tüzelő, karácsony alkalmából. 

A hagyományok szerint a fát december 24-én, szenteste állítjuk fel, és vízkeresztig, vagyis január 6-ig ékesíti otthonunkat.
A délebben fekvő országok fenyőfa hiányában jászlakkal és karácsonyi jeleneteket ábrázoló szobrokkal helyettesítik a mi kihagyhatatlan karácsonyi szimbólumunkat.  

És, hogy mi van a díszítéssel? Az ékesítés a 16. század környékén terjedt el, akkoriban még almát, ostyát, diót és mézespogácsa-alakokat, édességeket, és textildíszeket tettek rá. A 19. század végére lettek igazán elterjedt a csillogó, fényes díszek, és égősorok, illetve a csillagszóró is. Mára már kész művészi alkotásnak is tekinthetünk 1-1 igen "trendin" feldíszített karácsonyfát.